Éteri szenvedély

Közösségi rádiózás itthon és külföldön

	Fotó: Hortolányi Anikó Készül a műsor a Fiksz Rádióban

"Nem fétis, nem elérhetetlen fórum, nem a szerencsés kevesek, beavatottak által űzött médiamágia, hanem a hobbihétköznapok része" - mondta a közösségi, más néven "harmadik típusú" rádiókról Thuróczy Gergely, az egykori pécsi Szubjektív Rádió munkatársa a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének egyik kerekasztal-beszélgetésén. A szervezetet 1992-ben alapította a Fiksz, a Szubjektív és a Tilos Rádió, valamint a Közösségfejlesztők Egyesülete. Az 1998 óta kiemelkedően közhasznúnak minősített szakmai szövetség fogja össze azokat a politikai, állami vagy kereskedelmi befolyástól mentes, polgári összefogással létrejött rádiókat, amelyek valamilyen helyi, etnikai, vallási, kulturális vagy életmódbeli közösség érdekeit szolgálják nyereségérdekeltség nélkül.

A világ polgárai ma háromféle rádiót hallgatnak, igényeiknek megfelelően: közszolgálati, kereskedelmi és közösségi rádiókat. A közszolgálati és kereskedelmi rádiókat hallgatja a világ legnagyobb része, a közösségi vagy szabad rádiók műsorait pedig azon kevesek kísérik figyelemmel, akik nem feltétlenül profizmusra és a hivatalosság érzetére, hanem a függetlenség, közvetlenség és személyesség hangjára vágynak. A műsorokat önkéntesek készítik, szerkesztik és vezetik. Létezik egy mondás, amely szerint a közösségi rádióban a hallgató hallható. Sem a vendég nem sztár, sem a műsorvezető. A legáltalánosabb meghatározás szerint a közösségi rádió a közösség megnyilatkozási fóruma: a közösségnek szól, a közösség érdekében, a közösség által. A lelkes önkéntesek hobbiból, anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik munkájukat. De nem öncélúan. Az évek során bebizonyosodott, hogy tevékenységükkel elősegítik a helyi hagyományok és közösségi értékek megőrzését, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok önszerveződését és a civil társadalom intézményrendszerének kiépülését.

Az első közösségi állomások több mint ötven évvel ezelőtt kezdtek sugározni Latin-Amerikában, ahol ma a rádiós szektor a legdinamikusabb a világon. Az Egyesült Államokban és Kanadában jelenleg több mint háromszáz közösségi adó működik, Nyugat-Európában pedig szinte minden országnak van legális közösségi rádiója. Az úgynevezett szabad rádiózásban Hollandia, Skandinávia, Franciaország és Olaszország jár az élen. A közösségi rádiók világszövetsége a kanadai székhelyű AMARC, amely - saját meghatározása szerint - egy "nemzetközi, nem kormányzati szervezet a közösségi rádiós mozgalom szolgálatában, háromezer taggal a világ százhat országából". Angliai központú európai csoportjának a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete 1995 óta tagja, s az AMARC nemrég tervbe vette egy kelet-közép-európai regionális iroda felállítását is, amely a magyar szervezettel karöltve működne.

A magyarországi közösségi vagy szabad rádiózás úttörője a Tilos Rádió, amely Budapesten, "kalózként" kezdett sugározni 1991 augusztusában. Működésének első, legendás éveiben mozgó autóból, naponta váltott helyszínekről "lőtték" műsoraikat az éterbe egy holland kalózrádiótól kapott adóval. A "mániákusan elkötelezett" ifjú műsorkészítők az alkotmány szellemében cselekedtek, mégis megsértették a törvényt, mivel az úgynevezett frekvenciamoratórium volt érvényben (amely tiltott minden új rádiós vagy tévés sugárzást). Ez azt jelenti, hogy a szabad véleménynyilvánítás 1993-ig, a frekvenciatörvény megszületéséig paradox módon bűncselekménynek számított. Mindazonáltal a Tilos Rádió illegális működése idején megalapozta hírnevét.

Amikor 1993-ban törvényes lehetőség nyílt a rádióalapításra, a Tilos Rádió befejezettnek tekintette földalatti küldetését, és felfüggesztette adását. Mivel az akkor meghirdetett helyistúdió-pályázaton nem kapott frekvenciát, kétéves kényszerhallgatás után 1995-ben indulhatott újra. A Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete segítségével ugyancsak ebben az évben kezdett sugározni a Civil, a Fiksz és számos vidéki közösségi rádió is. A három budapesti szabad rádió stúdióengedélyesként öt évig egy - úgynevezett osztott - hullámhosszon sugározhatott, együttesen napi 24 órában. Az 1996-ban megalakult Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) 2000-ben frekvenciapályázatokat írt ki, majd februárban hozott döntést. A 98,0 megaherzet a Civil és a Fiksz Rádió nyerte el hét évre - ők közösen pályáztak -, s a Tilos Rádió, amely külön pályázta meg ezt a hullámhosszt, végül sem ezt, sem pedig a 88,8 megaherzet nem kapta meg. Ennek a frekvenciának a nyertese a Rádió C, Magyarország első roma rádiója lett.

Az ORTT szerint helyes és szakmailag megalapozott döntés született, a legtöbb szabad rádiós azonban úgy látja, hogy a frekvenciákat szűkmarkúan osztó testület igazságtalan pontozással nyilvánította győztesnek a Rádió C-t, amely egyébként teljes joggal tartott arra igényt, hogy hosszú évek után végre elkezdhesse Budapesten sugározni az elsősorban cigányoknak szánt műsorait, hiszen a fővárosban több mint százezer roma él. Az elbírálás legkirívóbb mozzanata az volt, hogy a "műsorszolgáltatási tapasztalat" kategóriában a Rádió C, amely a pályázat beadásakor még egyetlen percet sem sugárzott, megkapta a maximális 8 pontot, a Tilos viszont, amely közel tízévi tapasztalatot mondhat magáénak, 3 pontot kapott, annyit, mint a másik pályázó, a Yes Rádió, amely szintén sosem jelent meg az éterben.

A Tilos Rádió a versenytörvény alapján májusban beperelte az ORTT-t, a pályázatok újrapontozását kérve. Sajnos a korábbi esetek (pl. Start Média Kft. ügye) azt mutatják, hogy ha a Tilos Rádió meg is nyeri a pert, még az sem garancia arra, hogy hullámhosszhoz jut. Pedig a rádióra nagy az igény. Népszerűségének egyik bizonyítéka az a néhány hetes aláírásgyűjtés, amelynek során 27 ezer ember támogatta kézjegyével kedvenc rádióját, és az a pénzgyűjtési akció, mellyel sikerült összeszedni másfél millió forintot egy új frekvencia felkutatására.

Az alternatív vagy marginalizálódott értékeket képviselő, termékeny vitákra ösztönző, főként a hallgatók felajánlásaiból fenntartott Tilos Rádiót egyáltalán nem vetette vissza, hogy megfosztották a földi sugárzás lehetőségétől, és hogy tavaly augusztus óta csak interneten és kábelen (azaz tévés "vezetéken", a 103,7 MHz-en) fogható: átállt a napi 24 órás adásra, műsorkészítőinek száma megkétszereződött, új stúdióba költözött, elindította rádiósképzési programját, hallgatóival intenzívebb és bensőségesebb a kapcsolata, mint valaha. Más választása nem lévén, az ORTT-nél kitartóan addig pályázik, míg nem kap frekvenciát.

A közösségi rádiók fő vonzereje a nyitottság. Bárki, akinek van mondanivalója vagy jó zenei anyaga, készíthet és vezethet műsort, ha elfogadja az adott közösségi rádió működési alapelveit és értékrendszerét. Ami ezeket a rádiókat leginkább megkülönbözteti a másik két rádiózási formától, az az, hogy a kommersz zeneipar termékeit mellőzik műsoraikból. Általában a kevésbé ismert vagy nehezen hozzáférhető zenéket játsszák, szinte valamennyi zenei műfajból válogatva, a népzenétől a blueson és alterockon át a késő modern lemezlovasok muzsikájáig.

A Civil Rádióban vannak, akiket maga a rádiózás érdekel, vannak, akik valamilyen civil szervezetet képviselnek, és vannak, akik egy égető ügy elkötelezettjei, és arra szeretnék felhívni a figyelmet. A rádióban rendszeresen megszólalási lehetőséget kapnak a sérültek is: általában mások szoktak beszélni helyettük, itt önmagukat képviselhetik. A Civil Rádió kuratóriumának elnöke, Péterfi Ferenc úgy látja: a rádió egyik nagy értéke, hogy a beszélgetések során a műsorvezetőket valóban érdeklik az interjúalanyok - ami ritka dolog a mai világban -, és elég idő is van elmélyülni a különféle témákban. A Civil Rádió korábban korlátozott vételkörzetű volt, néhány hónapja azonban körzeti rádióvá alakult, ugyanis a Hármashatár-hegyről sugározzák műsorait. Budapesten és vonzáskörzetében fogható szerda reggel 6.30-tól vasárnap reggel 6.30-ig. A fennmaradó időben a Fiksz Rádió hallható. Míg a Civil Rádió főként a civil szférának kötelezte el magát - az évek során több mint száz civil szervezet csatlakozott a rádióhoz, és évente 800 polgári szervezet volt vendége a stúdiónak -, addig a Fiksz amellett, hogy (munkatársainak meghatározása szerint) "élvezeti" rádió, figyelmet fordít a hátrányos helyzetűekre és a kisebbségekre, tudományos ismeretterjesztést végez, foglalkozik az ország környezetvédelmével, beszámol a főváros kulturális eseményeiről, propagálja az egészséges életmódot és a családtervezést, vakok számára speciális műsort sugároz, és részt vett az elektronikus tömegtájékoztatásról szóló jogszabályok előkészítésében is.

A rendszerváltás óta szerveződő Rádió C, a főváros negyedik közösségi rádiója szintén társadalmi küldetéstudattal jött létre: azt szeretné elérni, hogy a budapesti cigányok a magukénak érezzék. A rádió együtt fog működni roma lapokkal és civil szervezetekkel, valamint a Roma Sajtóközponttal. A másik három budapesti közösségi rádióval ellentétben 25-30 fizetett alkalmazottja lesz, bevételszerzés végett adásában - főként a cigányokat megcélzó - reklámok is lesznek, bár az előírásnak megfelelően csak három perc óránként, és megemlítendő, hogy naponta egy órát cigányul (a romani legelterjedtebb lovari nyelvjárásában) fognak beszélni, amire a magyar médiában még nem volt példa. A tervek szerint az egységes műsorfolyam sugárzása a gondos és hosszas előkészületek után szeptemberben kezdődik.

Az, hogy a száznál több önkéntessel, évi 10-20 millió forintból fenntartott közösségi rádiók a mostoha körülmények ellenére is jól működnek, jelzi, hogy a polgárokból még nem veszett ki a tettrekészség, az útkereső szándék, a közösségi érzés, és annak tudata, hogy a társadalom élete és sorsa nem független tőlük.