2010. szeptember 10., Nikolett, Hunor
 
Megjelenés: 2008. május 30. - Lejárat: 2009. május 30.
Rovat: Színes
Hír beküldője: Kalmár Gabriella
Eddig olvasták: 2121

Hogy mi mindig valahogy belenyúlunk!

Bár sokat szidjuk a tömegközlekedést, nem mindig a cég a hunyó. Van amikor egy alkalmazott makacsolja meg magát és okoz számtalan embernek elvesztegetett órákat, melyeket nem igen lehet behajtani rajta.


FIKSZ Rádió :: Bár sokat szidjuk a tömegközlekedést, nem mindig a cég a hunyó. Van amikor egy alkalmazott makacsolja meg magát és okoz számtalan embernek elvesztegetett órákat, melyeket nem igen lehet behajtani rajta.
Tegnap kirándulást tettem az egyik megaáruházba, hogy olcsóbban jussak hozzá az engem éltető tej nevű nedűhoz, melyről egy barátom sikítva állapította meg „hogy nálatok mennyi tej fogy”, amikor meglátta a két karton tejet a verandán.
A tegnapi akció is sikeres volt, egészen addig, amíg hazafele jövet meg nem érkeztünk a Vegyész utcai megálló elé, ahová az 5. villamosként futottunk be, mert a megállóból nem tudott elindulni egy szerelvény.
Nem, ne képzelje senki, hogy a jó Tátra adta meg magát. A sínen egy busz állt, amelyik összeütközésbe került egy személyautóval.
A villamosvezető kedvesen tájékoztatott minket, hogy kinyitja az ajtókat, megengedi, hogy leszálljunk, mert nem lehet tudni, hogy meddig nem lesz továbbhaladás, ugyanis tájékoztatást nem kapott. Lehet, hogy 5 perc, lehet, hogy 2 óra.
Leszálltunk. Kisvártatva megérkezett a BKV fotósa és valami forgalomirányító ember sárga mellénnyben, és vadul intézkedett. A hosszú, kb. 195 cm-es vékony, 45 körüli ürge fejvesztetten rohangált a villamosok és buszok között, időnként telefonált, de igazán semmi nem történt. Futva tájékoztatott minket, hogy jönnek villamospótló buszok, és hogy hol is fognak megállni, de nem jöttek, így meg sem álltak.
Aztán jött egy, amiről természetesen lemaradtunk, mert a közel 30 kilós felszereléssel nem voltunk képesek futni. Utána pedig már csak 14-es és 114-esek jöttek, amik nem villamospótlók, meg sem álltak, így nem is szálltunk fel.
No, ezzel a tingli-tanglival telt el ¾ óra. Közben konzultáltam a szimpatikus arcú fotóssal, megkérdeztem, hogy mi is történt, mert látszólag a személyautó megpróbált befurakodni a busz mellé, aki a jobbra kanyarodásnál elkaszálta.
Hát nem így történt.
A busz az egyenesen haladó sávban jött, a személykocsi pedig a saját jobbra kanyarodó sávjában, amikor a busz úgy gondolta, hogy mégis fordulni fog, és elkaszálta a mellette szabályosan kanyarodót.
Emberek vagyunk, hibázunk. De ez az 1 óránál is tovább tartó (végül föladtuk, és stoppoltunk egy 14-es buszt) forgalmi fennakadás nem a baleset, hanem a sofőr miatt volt.
Miért? Mert bár elég gyorsan megjött a BKV helyszínelője, aki rögzítette fényképen és minden más módon a történteket, ám a sofőr ragaszkodott ahhoz az állításhoz, mely szerint az egyenesen haladó sávból ő jobbra is kanyarodhat, így nem ő okozta a balesetet. Ezért meg kell várni a helyszínelő rendőrt is. Aki persze igen-igen lassan érkezett, hiszen személyi sérülés nem történt.
Egy ilyen balga sofőr miatt a Savoya park/Kamaraerdő/Hűvösvölgy/Batthyány tér útvonal teljes közlekedése állt több, mint 1 órán keresztül. Belátástalanságával több száz, de akár 1-2 ezer embernek okozva kellemetlenséget, a BKV-nak külön kiadást, emberek foglalkoztatását az átszervezéssel kapcsolatban.
Az egyébként 20 perces utat a sofőr jóvoltából másfél óra alatt tettük meg.

Tiszteltetem az urat!