Ó, ha próbabábu lehetnék! 1/2

Az új Volvo S40

Akkor határozta el, hogy a gyerekeket egy időre eltiltja az autótól, amikor a nagyobbik, János (5), bejelentette: ha nagy lesz, ütközésteszt-próbabábu lesz. A kis majom öccse, Pipike (3,5) persze lelkesen csatlakozott az idétlen nagyhoz: „én is, én is póbábu leszek”. Pár év múlva talán majd megértik, hogy az nem úgy van. Hogy az ember nem lehet próbabábu és ha igen, akkor egyáltalán nem biztos, hogy Volvóba teszik.

Persze csak magát okolhatta: nem kellett volna elöl hagynia azokat a folyóiratokat, amiket ő meg a felesége olyan szívesen olvasgatnak. Azokkal a nagy színes képekkel a kocsijukról, meg a sok ömlengő cikkel. Még akkor sem, ha minden alapjuk megvan az ömlengésre. (Jánoska már tud olvasni, és persze nem tudja tartani a száját, mindent továbbad a kicsinek.) A Mártikának is könyörgött, ne arról meséljen a gyerekeknek esténként, hogy a kocsijuk mennyire biztonságos. „De ha egyszer azt kérik!” „Akkor sem!”

Jó, jó, az ember tényleg biztonságban érzi magát. Tulajdonképpen már akkor, amikor a kocsit meglátja. Aztán ha beszáll, és megszűnik a külvilág zaja... Kulcsfordítás, a halogén fényszórók automatikusan bekapcsolnak (kiszálláskor pedig ugyancsak öntevékenyen kikapcsolnak), a kocsi tájékoztatja arról, hogy minden (üzemanyag, motor stb.) rendben van, a műszerfalon megjelenő feliratok persze magyarul vannak, egy pillantás a tükörbe, bajusz rendben, az irány északnyugat (ezt a tükör sarkában diszkréten világító kis tájoló súgja), hátulról, oldalról jó, nem jön semmi, index, indulás. Mi ez a halk bimbamozás? Ja, biztonsági öv.

„Milyen csodálatosan húz a motor” – futott át az agyán. Ez a kocsi észrevétlenül gyorsul, fűzte tovább a gondolatokat, miközben a Károly körútra rákanyarodott. Észrevétlenül, mert meg sem szusszan, és észrevétlenül, mert pillanatok alatt. 2,4 literes, 5 hengeres, soros motor hajtja, 140 lóerővel (220 Nm nyomatékkal). Ha pedig az észrevétlenség odáig fokozódik, hogy hirtelen suhanni kezdenek a parkolóórák és a parkolóőrök, és az ember azon kapja magát, hogy száznegyvennel száguld a Dob utcán, a fékek hihetetlenül rövid fékúttal, mégis valami elképesztő, már-már bocsánatkérő diszkrétséggel és lágysággal állítják meg a 4468x1770x1452 mm-es, 1466 kg menetkész tömegű testet. Hopp, mint például most!... Ha pedig már a diszkréciónál tartunk, a puritán elegancia és a maximális, mindenre odafigyelő kényelem a kocsi belső terére minden szempontból jellemző. A térből a csomagtartóban sincs hiány (404 liter, előredöntött hátsó ülésekkel 1088 liter). Az egyetlen kis hiba, hogy a csomagtartó szája az űrmérethez képest kicsit szűk.

A sokat emlegetett biztonságról többek közt a négy különböző fémből összetett, különleges ütéselnyelő, gyűrődő orr-rész, a biztonsági utascella, az adaptív vezető- és utasoldali légzsákok, a különleges oldalsó ütésvédelem, a függönylégzsák gondoskodnak.

Hát csoda, hogy a gyerekek úgy odavannak?...

A témáról a weben:

http://www.volvocars.hu/